A Boc-paradoxon: tudod, hogy mit és hogyan, az alkalom is adott, és mégis várod a csődöt

A Boc-paradoxon: tudod, hogy mit és hogyan, az alkalom is adott, és mégis várod a csődöt

A Boc-kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy Románia rendszerváltás utáni történelmének leghozzánemértőbb kormánya, legnagyobb közpénz-tékozló szakértője, a válságkezelési intézkedések elkerülésének doktora, valamint a gazdaság komoly nehézségeivel való szembenézés előli kitérés bajnoka legyen.
Míg a tavalyi év során - amelynek célkitűzései között a bruttó hazai termék 7,1%-os visszaesésétől egészen 2%-os növekedés szerepelt - a Boc-kormány élhetett a világgazdasági katasztrófa szolgáltatta kifogással, amely vályogalapjaiban rengette meg a romániai gazdaságot, most már nincs ürügy és fortély az igazság megkerülésére: nem tudta megfékezni Románia bukását.

A banki szakértők most már a bruttó hazai termék 3%-os hanyatlásáról beszélnek, a kormány és a Nemzetközi Valutaalap becslései szerinti 0,5%-hoz képest. A két becslés közti különbséget, amely egyben több elbocsátást is jelent majd a magánszférában, és, valószínűleg, új vagy nagyobb adókat és illetékeket, éppen az Áfa 24%-ra való növelése okozza.

Ahelyett, hogy kirúgták volna a közalkalmazottakat, elsősorban a közigazgatásban dolgozókat, ahelyett hogy minden olyan versenytárgyalást vagy tervezetet felfüggesztettek volna, amelynek nincs köze a mostani gazdasági valósághoz, és ahelyett hogy átvizsgálták volna a romániai nyugdíjrendszert a visszaélések elkerülése végett, a kormány abban bízott, hogy, mint mindig, a nép fogja megmenteni: a nép csillapíthatatlan vásárlási vágya.

A népnek azonban nem nagyon van ahol dolgozni, hogy vásárolni legyen pénze, amire a több mint 300.000 tavaly elbocsátott alkalmazott a bizonyíték a magánszférából. A népnek, ha még van is munkahelye, be kell érnie kisebb fizetéssel és magasabb bankrészlettel. Szerintem a nép végeredményben már nem is akar egy olyan állam fenntartásáért dolgozni, amely nem végzi el a dolgát, amely nem garantálja sem biztonságát, sem egészségét, sem oktatását, sem a törvény szerinti igazságszolgáltatást (a bírák agylágyulást okozó döntéseiről vagy az ügyészek "ki nem kényszerített hibáiról", mint a teniszben, végeérhetetlen listát lehetne írni).

Az államot azonban felbátorította, hogy sok román polgár, sajnos, olyan elnököt szavaz meg, aki gazdasági jólétet ígér, bár az nem az ő dolga, hanem a kormányé, vagy olyan polgármestereket, akik parkokat és szobrokat építtetnek, ahelyett hogy felújítanának egy-egy hőerőművet és a távfűtési rendszert (ami kisebb kiadásokkal járna a téli hónapokban).

Választották, ahogy választották őket, a romániai hatalom képviselőiként a Boc-kormány tagjainak és a többi párttagnak, valamint koalíciós partnereiknek véget kellett volna vetniük a hanyatlásnak. Rendelkezésükre állt minden, amire szükségük volt: egy jegyzék a teendőkről (erről a Nemzetközi Valutaalap gondoskodott), egy jó év (az elnökválasztás utáni első év, vagyis a lehető legnagyobb időbeli távolság az újabb választások előtt) és egy nemes cél (a gazdaság és a román polgárok kimentése a válságból), amely meggyőzhette volna a népet, hogy lenyeljék a kemény reformok keserű piruláját. És mégis hibáztak.

Az Áfát megnövelték, mert nem történt meg az állam átszervezése. Mert ahelyett, hogy tucatjával nyitották volna az óriási építőtelepeket és a cégeknek pénzügyi előnyöket biztosítottak volna, az állam inkább megtartotta az összes pénzt, és még egy kis ráadást is, kizárólag magának. Mivel nem kurtították meg az állami költségvetési rendszert akkor és annyival, amennyivel kellett volna, az állam még többet követelt a magánszférától. És mivel a magánszférának nincs lehetősége arra, hogy mellényzsebből fizessen az állam inkompetenciájáért, Románia gazdasága továbbra is szemmel láthatóan hanyatlik, míg az összes térségbeli gazdaság már rég haszonnal dolgozik.

Azon katasztrofális kormányzatok közül, amelyekben eddig Romániának részevolt, a Boc kormányfőé tűnik a leggyengébbnek, végeredményben csupán egyetlen okból kifolyólag: minden szükséges eszköz kéznél volt, és mégis egy olyan pillanatban tévedett, amelyben az egyetlen változat, amelyet nem lett volna szabad választania, éppen a tévedés volt.

Intră în comunitatea Facebook Gândul, locul unde ziarul vorbeşte cu tine