A rút sajtó

A rút sajtó

Ha a román sajtónak nem lett volna ennyi gyenge pontja, a hatalom gyűlöletesnek tekintette volna, de ugyanakkor tisztelné is, és nem merné korlátozni szabadságát, mint tette azt az országos védelmi stratégiában, az állam "sebezhető pontjaként" és veszélyforrásként határozva meg. Traian Băsescu államfő kihasználta a sajtó gyenge pontjait, és felszínre hozta a penészréteget, ürügyet találván antidemokratikus késztetéseire, és szélesítve az ország hanyatlásáért felelősök körét. A sajtómágnásokkal folytatott háború és béke hosszú évei során rájött, melyik kinövésre kell rámutatnia, hogy nevetve megláttassa az egész arcot borító fekélyt. Sőt, ezúttal még csak nem is kellett túlságosan megerőltetnie magát: miközben mindenki a stratégiáról beszélt, egy multimilliomos újságírót zsarolás vádjával tartóztattak le, míg egy másik hasonszőrű a tévében prédikált az erkölcsről.

Szabadságának két évtizede alatt a sajtó hagyta, hogy néhány ocsmány mintapéldány nőjön ki belőle, de íme, most éppen ezek teszik sebezhetővé. Olyan újságírók ők, akik véleményformáló hatalmukat, az újság lapjain vagy a tévéképernyőn szerzett befolyásukat arra használták, hogy fenyegetéssel, sarokba szorítással, fizetett sajtóhadjáratokkal anyagi és más jellegű előnyökhöz jussanak. Bensőséges viszonyban voltak ők a jobboldallal és a baloldallal egyaránt. Sorin Roşca Stănescu és Bogdan Chirieac nem lehettek volna "főligások" olyan politikusok rábólintása nélkül, akiket kiszolgáltak, lett légyen szó Traian Băsescuról vagy Adrian Năstaseról. Másként Melania Mandas Vergu sem köthetett volna első nekifutásra négymillió eurós szerződést az állammal, és Dan Diaconescu sem cserélhette volna szerény egyszobását jachtokra és repülőkre. És amikor úgy adódott, hogy "az övéik" elveszítették a választásokat, vagy valamilyen okból kegyvesztetté váltak, ügyleteik pedig napvilágra kerültek, az egész sajtó megvetés tárgyává lett, mintha semmivel sem lenne jobb a politikumnál.

Bár az újságírók zöme becsületesen, kevés pénzért dolgozik, a sajtó megérdemli ezt az általánosítást, mégpedig azért - és ez a leggyengébb pontja -, mert nem tett semmit megtisztulásáért. Igaz, Sorin Roşca Stănescut és Bogdan Chirieacot kizárták a szakmai szervezetekből, de gyakorta szerepelnek a tévében újságíróként és elemzőként, ami ugye felér egy tisztára mosással. A Realitatea tévét követve, már azt sem tudom eldönteni, kinek a tulajdonában van: a beszűkült szószátyáré-e, Iulian Fota államfői tanácsosé, vagy az erkölcstelen kiskirályoké, volt kollégáimé netán. Bár úgy tűnik, eltérő nézeteket vallanak, meggyőződésem, hogy nagy lenne az egyetértés, ha hármójukat összezárnák.

A saját korrupt vadhajtásai iránti tolerancia a gyors ütemű bulvárosodás jelenségével vethető össze. Populista sajtóhadjáratok, könnyfakasztó vágások, házastársak közötti botrányok, élőben közvetített civakodások, felületes tájékoztatás, műveletlenség, nyelvhelyességi hibák - mindebből bőséges kínálatot nyújt a sajtó. Ekként próbál megfelelni a nagyközönségnek, amely izgalmakra szomjas, és túl lusta vagy elfoglalt, hogy megeméssze a riportokat, ankétokat, elemzéseket. A színvonalas sajtó alig életképes, és időnként rákényszerül arra, hogy a csürhének is kedvében járjon. Gazdaságilag igen sebezhető: ugyan ki ad ma pénzt újságra, még ha nincs is internetje, hogy ingyen olvassa őket? A válság pedig megölheti a sajtót. Jelenleg saját erkölcsi és pénzügyi válságát éli, az 1989 utáni legmélyebb válságot, amelyhez hozzáadódik az általános válság, amelyből nem tudni, hogy fog kilábalni. A politikummal ellentétben, a sajtó nem képes a hirtelen regenerálódásra: néhány újság végérvényesen elvérzik. Vért szomjazva, Băsescu elnök ráérzett: ez a megfelelő pillanat, hogy rátámadjon sajtóra, hiszen máris megingott. Bár ülhetett volna nyugodtan. Egyetlen "fizetett sajtóhadjárat" sem olyan hatásos és népszerű, mint saját kormányának győzedelmes ka

Intră în comunitatea Facebook Gândul, locul unde ziarul vorbeşte cu tine