Amikor lehet hülyeséget tenni, de nem lehet azt helyrehozni

Amikor lehet hülyeséget tenni, de nem lehet azt helyrehozni

A szociális háló, amiről annyit beszélnek válság idején, a legkockázatosabb probléma Romániában. Bármikor felborulhat a nyugdíjrendszer vagy a munkanélküli segélyezések rendszere. Ennek oka az a társadalmi törés, ami az utóbbi két évtizedben következett be. Pillanatnyilag négy segélyezett személy jut egy alkalmazottra. A helyzet nem is annyira az "aktívak" és "inaktívak" közötti arányeltolódás mértékéből származik, hanem inkább abból, hogy a kevés megmaradt alkalmazott által befizetett adók és illetékek jó része el sem jut az állami költségvetésbe. Miért? '89 után Romániában nem gazdaságot csináltak, hanem politikát. De rossz politikát. Egyetlen gazdasági döntés sem a költséghatékonyság kritériuma szerint született. Ami mindig, mindennél fontosabb volt, az a probléma társadalmi vetülete. A magyarázat egyszerű. Romániában még a nagy állami vállalatoknak sincs gazdasági és pénzügyi ereje. Legfőbb tulajdonságuk a jelentős személyzeti többlet. A társadalmi zavargásoktól és választási támogatottságuk megcsappanásától való félelmükben az eddig hatalomra került pártok inkább csendben érvényesítették érdekeiket, minthogy rendet teremtsenek a gazdaságban. Sok állami vállalat fizet bért olyan személyek sokaságának is, akikre semmi szüksége. Az még nem is lenne annyira súlyos, hogy egyszerűen csak a munkahelyen való megjelenésért jár javadalmazás, ha ez nem menne az illető vállalatok költségvetési hozzájárulása rovására. Így hát mi történik ilyen helyzetben? Amikor még a társadalombiztosításra szánt pénz sem elég a bérekre, a kormányon levőknek nincs más választásuk, és megszabadulnak a felesleges személyzettől. Egyes alkalmazottakat nyugdíjaztatnak, másokat elbocsátanak. Az állam azonban nem tudja megvédeni egyiküket sem, mert akik kormányozták, nemcsak hogy képtelenek voltak visszaszorítani az adócsalást, a csempészetet és a politikai klientelizmust, hanem sosem látott tökélyre fejlesztették. Érdemes feltennünk a kérdést, hogy az utolsó tíz évben miért érkezett be az állam költségvetésébe a bruttó hazai termék csupán 31%-a? Hogy kerül ki az állam ilyen kutyaszorítóból? Vagy pénzt vesz el más költségvetési ágazatok kiadásaiból (oktatásügy, egészségügy, közrend), vagy kölcsönt vesz fel. Romániában a kormányon levők már nem vehetik igénybe az első változatot, azon egyszerű oknál fogva, hogy már nincs miből elvenni. Emiatt nő a közadósság és ezzel együtt a lakosság által fizetendő számla összege is. Ugyanis az állam veszi fel a kölcsönt, de az adófizetők fizetik meg a kárt. Egyre szegényebb társadalomban élünk, amelynek minden ízülete csikorog a 20 év alatt rárakódott teher alatt, amelyet a populista politika látszólag a polgár javára, de valójában ellenére hordott össze. A legdrámaibb és legújabb példa erre a nyugdíjpontnak az országos átlag bruttóbér 31%-áról 45%-ára való növelése volt. A nyugdíjasok örültek ennek, de nem sokáig, mert hamar megállapításra került, hogy egy ilyesfajta növekedés pénzügyileg nem fenntartható. A nyugdíjpont fenntarthatóbb szintre hozására indított kísérlet pedig kudarcot vallott, mert Romániában bármekkora hülyeséget meg lehet tenni, csak helyrehozni nem nagyon lehet már. Azt mondják, egyetlen európai országban sem csökkentették a nyugdíjakat, bár mindenhol születtek megszorító intézkedések. Így van. Csakhogy ott felvilágosult kormányok vannak, amelyek nem engedik meg maguknak, hogy megszegjék a matematika legalapvetőbb szabályait. Nem egyeztek bele, hogy oda nyúljanak, ahol a probléma keletkezett, de szemet hunytak, amikor egy olyan vészmegoldáshoz folyamodtak, amely a gazdaságban mindent a feje tetejére állít. Az Áfa öt százalékponttal való növelését eredményező döntés előtt minden, itthon vagy külföldön végzett tanulmány reménnyel kecsegtetett. Úgy becsülték, hogy az infláció megmarad a Nemzeti Bank által kitűzött értékeken belül, a lej viszonylag stabil marad, és a hazai bruttó termék, amely 2010-ben csekély növekedést ér el, vagy kevéssel a választóvonal alá kerül, 2011-ben visszatér a pozitív sávba. A jelentős Áfa-növekedést követően minden előrejelzést negatív irányban fognak újraértékelni, és a gazdaság számára egyre távolibb lesz a remény a víz felszíne fölé kerülni.

Intră în comunitatea Facebook Gândul, locul unde ziarul vorbeşte cu tine