Az AC/DC-s balfogás: emberi hiba vagy bűnös szándék?

Az AC/DC-s balfogás: emberi hiba vagy bűnös szándék?

Egy nagy ember mondta: azt hiszik, nem szégyellem magam, hogy azok a féleszű útügyiek az AC/DC-t a nagylaki vámnál kamiononként 50 euróval akarták lehúzni? Gondolják, hogy nem fáj? Hajjaj, de még hogy! Gondoljanak csak bele: megérkeznek a rock és az óriási bevételek legendás alakjai, egyszer csak megjelennek a vámnál azok, akik csak a tavaly 220 millió amerikai dolcsit kerestek, és te 50 nyomorult eurót kérsz tőlük? Jön, hogy kitépjem a hajamat. De azért fel tudják fogni, mennyire berezelhetett a Közlekedési Minisztérium, ha abban a pillanatban ugrasztott ki az ágyból és tett repülőre egy ellenőrző csoportot. Nekik is megvan a maguk igaza: ha már akkor sem indítasz vizsgálatot, ha csúfolkodnak a kenőpénzzel, akkor mikor?

Nézzék csak, milyen rekonstruálás és munkafolyamat-ellenőrzés lesz majd Nagylakon. Hol tévedtek? mi nem működött a névleges határértékeken belül? emberi hiba volt, vagy a rendszer bolondult meg? tudták, mivel állnak szemben, vagy összetévesztették az AC/DC harminc kamionnyi menetoszlopát egy egyszerű, bélyeg nélküli LM/BT -szállítmánnyal? Olyan aprólékosak lesznek, mintha fekete dobozot néznének. Ami ebben az egész történetben megrázó, hogy a katasztrófa ideális megvesztegetési feltételek között következett be, és az útügyis fiúk jól is kezdték. Mikor látták, hogy azok az angolok vagy micsodák napra pontosan kifizették az aszfaltadót, nem rettentek vissza: bizonyítékot kértek arra, hogy azóta fizetnek, amióta román földre tették a lábukat. Zseniálisan találékony: olyan, mintha villamosra szállnál, érvényes jeggyel, és megbüntetnének, mert nincs meg a tegnapi jegyed is. Aztán valami elpattant bennük. 50 euro! Az AC/DC-től!

Egy ilyen hír hatására bolondokházába utaltathatja be magát a fele vámhatóság, határőrség, ügyelet, felügyelők, ellenőrző testület és mindeki, aki még belemártja az orrát ebben az országban. Elolvassák, és az ijedtségtől nyomban hűlt helyük. A többiek pedig életük végéig tartó traumában szenvednek majd. Látod, hogy nyugodtan gubbasztanak az őrbódéjukban, aztán egyszer csak üvöltve törnek elő: "Micsinálsz? Már csak annak a rövidgatyás ugrálósnak a gitárjáért kértem volna tíz-tizenötezret - de csak azé', mer' ismerem és gyakorlatilag vele nőttem fel". Vagyis ott van egy világkörüli turné teljes díszlete a kezedben, és te úgy viselkedsz, mintha egy szerencsétlen bolgárt fogtál volna el, egy gyűröttebb kongóival a csomagtartójában? Ha csak belegondolsz, hogy kissé eljátszadozhattál volna az ötlettel: elkobzod a színpadjukat, máris haszontalan embernek és tisztviselőnek érzed magad. Vagy hogy lerakathattál volna velük öt tonna reflektort, hogy felleltározd a villanykörtéiket. Az eset annyira súlyos, hogy a vizsgálatot minden érintett ágazatra ki kellene terjeszteni:

- Közeg!
- Parancs!
- Mennyit termeltél ma?
- Semmit, uram.
- Azonnal jelentkezzen az ideggyógyászatra betegség miatt! Következő!

Történt volna valami szerencsétlenség a sápérzékkel? Még korai véleményt mondani. Még várok egy napot, mert ma este koncertezik Dylan Bukarestben. Holnap megy el, busszal, mert úgy gondolja, az biztonságosabb. Nem érdekel, ki fogja megállítani. Elég lesz, ha látok egy közleményt nevezett Dylan Bob panaszáról, és tudni fogom, hogy Nagylakon balfogás történt, vagy csak egy bűnös kéz vonakodott könyékig nyúlni.

Intră în comunitatea Facebook Gândul, locul unde ziarul vorbeşte cu tine