Băsescu kacaja: ötmillió román nem tévedhet

Băsescu kacaja: ötmillió román nem tévedhet

Traian Băsescu úr bizonyára jól szórakozott látván, hogyan fulladt ki a nagy szakszervezeti tiltakozás Romániában. Bizonyára hangosan hahotázott látván a tévében a szegény, izzadó, lázas riportereket, akik nagy igyekezettel kutattak közalkalmazottak után, tanártól sofőrig, hogy elvigyék őket sztrájkolni. Hát kell-e annál nagyobb elégtétel, mint látni a két rövidnadrágos forradalmárt, Victor Pontát és Crin Antonescut, amint éppen abban a tévében kiabálják el tehetetlenségüket, amely a legjobban mocskolja az embert? !

"Nahát, ha a legtöbb román elégedett a sorsával, hát közlöm, hogy én nem fogom rongyosra járni a ruhámat, hogy meggyőzzem őket, miért járnának jobban velem" - fakadt ki hétfő este Antonescu úr; valójában sokkal általánosabb elkeseredést fejezve ki ezáltal. Mindenki, aki zsigerből gyűlöli Traian Băsescut, azt remélte, hogy kész, befejeződött, itt a vég. Hogy a nép most, amikor egyenesen a zsebében támadják meg őket, fellázad, és kitör a forradalom. Sokan álmodoztak titokban, a Görögországban készült felvételekből ihletődve, Molotov-koktélokról, melyek a "Diktátort" kifüstölnék cotroceni-i barlangjából.

Ám a társadalmi apokalipszis prófétáinak az illúziói gyorsan szétfoszlottak ama rendezvény első hangjaira, mely két hete a kormány előtt folyt le. Az emberek valódi szenvedésének a képe elhalványult a mezei mulatság látványa mellett, melyet valami idétlen zene tüzelt; ennek - mint tegnap a tévében láthattuk - óriási csábereje van. Néhány pingvintáncot járó hígvelejű, mintha lagziban lennének, egy énekes, aki látván a sok embert, arra gondolt, hogy kevés pénzen videoklipet forgat a pár jópofa szakszervezetisből álló hátborzongató díszlet előtt - mi köze mindennek a szenvedéshez?! Az emberek kinevették magukat - igen, egyedül a nyelvtant sikerült forradalmasítaniuk: ezt csinálják, saját magukat nevetik ki.

Nevetésük egybeolvadt a nagy cotroceni-i hahotával, ezáltal minden komoly lázadást nevetségessé téve. Az igazság az, hogy túl ennek az időszaknak a kézzelfogható megaláztatásain, amikor erőltetett szolidaritásra vagyunk ítélve, túl azon, hogy mindannyian pénzt veszítünk attól függetlenül, hogy állami vagy magánvállalatnál dolgozunk, azt hiszem, van egy sokkal súlyosabb okunk is az aggodalomra: elfelejtettünk komolynak lenni. Az örömben, de a szomorúságban még inkább, kellene lennie egy szikra jóérzésnek, visszafogottságnak, máskülönben olyan hatást keltük, mintha külvárosi lagzin vagy temetésen duhajkodnánk.

Tudom: ilyenek vagyunk mi, nevetünk saját nyomorúságunkon, tudom, vidáman viseljük a csapásokat, tudom, a románnál a jó kedv egytestvér a sírással - hogy nemzeti közmondásainkból idézzek -, de nekem úgy tűnik, 15-20 évvel ezelőtt még meg lehetett szervezni egy néma tüntetést, őszintén felháborodott embereket lehetett rávenni arra, hogy utcára vonuljanak. Valami eltűnt. A hivatásos lázadók nemzedékét az Egyetem térről, majd a szakszervezeti és diáktüntetésekről felváltotta egy kijózanodott, ámde hideg nemzedék, amely egyedül a szórakozásban hisz. Az emberek bármi áron, de szórakozni akarnak, még akkor is, ha kevesen fogják fel, hogy igazából velük fizettetik meg ennek az árát.

Eme "nagy" magyarázaton túl ötmillió "kis" magyarázat is létezik a Băsescu úr bejelentette megszorításokkal szembeni állampolgári ellenállás hiányára. Kevesen képesek beismerni, hogy hat hónappal ezelőtt tévedtek. Az ellene szavazó fél Románia soha nem tudja majd meggyőzni a mellette szavazó másik fél Romániát, hogy utcára vonuljon, és azt kiabálja: "Le Băsescuval!", még akkor sem, ha mindannyian ugyanúgy szenvednek. Băsescu úr nyugodtan kacaghat: ötmillió román csak nem tévedhet. Pontosabban tudja, hogy ötmillió román nem ismerheti be, hogy tévedett. Sokan közülük, mintsem megadják ezt az elégtételt a munkatársaiknak, akik minden áldott reggel felróják nekik, hogy tévedtek, inkább sztrájktörők lesznek.

Épp ezért bőven lesznek olyanok, akik nemcsak elnézik ezt majd, hanem felmentő körülményeket is találnak az "igazság elhallgatására", amiről most Radu Berceanu úr beszél: "Igen, hazudtak, de hát mindenki hazudik, nem?! Ezek legalább őszintén bevallják."

Intră în comunitatea Facebook Gândul, locul unde ziarul vorbeşte cu tine