…de még rosszabb, ha még rossz sincs

…de még rosszabb, ha még rossz sincs

A kormány felelősséget vállal a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodás értelmében a költségvetési deficit csökkentésére hozott intézkedés-csomagra. A labda így átkerül az ellenzék térfelére. Ha ott lesz majd világos elme, amely felismeri, hogy az ellenzéket alkotó pártok sem találtak ki jobb megoldást a közkiadások gyors csökkentésére, reális esélyünk nyílik a fellendülésre, anélkül hogy túl sok pénzt kellene előhúznunk zsebeinkből. Ha azonban az ellenzéki pártok nem bizonyulnak elég bölcsnek ahhoz, hogy független gazdasági szakértőkkel konzultáljanak, és soraikban továbbra is a hivatali tisztségekért folyó harc dúl, a Nemzetközi Valutaalap ítéletnapig sem fogja folyósítani a következő hitelrészletet, és a Románia által felvett kölcsönök költségei minden egyes nappal egyre nagyobbak lesznek, míg a költségvetési deficit fedezése által kirobbantott válság olyannyira elmélyül, hogy már nem 25%, hanem 50%-kal kell csökkenteni a béreket, ha addigra a teljes rendszer össze nem omlik. A szakszervezeteknek sem szabadnak szem elől téveszteniük, hogy globalizált világban élünk, és Gheorghiu-Dej ideje már lejárt, amikor is valamely romániai eseményről külföldön csak két-három hét múltán szereztek tudomást. Most már szinte azonnal értesülnek, ha a romániai állampolgárok utcára vonulnak és tüntetnek vagy sztrájkba fognak, és a bankok minden esemény kapcsán kiszámolják, hogy hány pontszámmal emelik a Romániának esetlegesen odaítélt kölcsönök költségeit. Mindannak, ami az eurotérségben történik, meg kellett volna húznia a vészharangot a mi politikusaink számára is. A 750 milliárd eurós megmentési terv is azért született meg, mert az Euroland pénzügyi nehézségekkel küszködő országai nem vehetnek fel kölcsönt a piacról, mivel a banok az égig emelték a kamatokat, vagy egészen egyszerűen becsapták az orruk előtt az ajtót, ahogyan az Görögországgal történt.

Egyáltalán nem lesz egyszerű sem a közalkalmazottak, sem a nyugdíjasok számára meghozni a bejelentett áldozatokat. De ha nem történnek meg a szükséges kiigazítások, még nehezebb dolguk lesz. Egyes politikusok azonban más véleményen vannak. Azt mondják, hogy a jeenlegi válság a '98-'99-as válság hasonmása. "Ugyanolyan rosszul élünk, mint akkor, hiába telt el azóta 12 év", mondják. Az ilyen összehasonlítás azonban nem helytálló. '98-cal szemben mind az egy főre eső nemzeti össztermelés, mind az átlagbér négyszeresére növekedett: előbbi 2.000 euróról 8.000-re, utóbbi 90 euróról 360 euróra. Vagyis ha most a közalkalmazottak bére 25%-kal csökken, még mindig háromszor annyi marad, mint '98-ban. Egy másik figyelemreméltó dolog a közalkalmazottak számának 30%-os növekedése 2005 és 2008 között. Ha az illető időszakban a bérek a GDP-hez igazodtak, ez a különbség arányeltolódáshoz vezetett: a közalkalmazottak számának 30%-kal való növekedése azt eredményezte, hogy a közalkalmazottak bérezése a GDP nem 7, hanem 9,5%-ára ugrott. A Nemzetközi Valutaalap pedig éppen a béreknek a GDP-vel szembeni 2,5%-os növekedését okolja. Talán a legfontosabb dolog, amit a romániai lakosságnak tudnia kellene, az az, hogy válságos időkben nem jó és rossz megoldások között választhatunk, hanem minden megoldás rossz. És a legfontosabb, hogy a választott megoldás a kisebbik rossz legyen. Ha a jelenlegi kormány - amely az eddig tanúsított lassúságával még a vele rokonszenvezők bizalmát is elvesztette - mégsem tenne semmit, nemcsak a román állampolgárok egyharmadának csökkenne a vásárlóereje, hanem mind a 22 millió lakosnak. Hiszen a piac, infláció és árfolyamnövekedés által úgyis megtenné a szükséges szabályozásokat. De a költségvetés terén fognak intézkedéseket hozni, ahol nagy gondok vannak. Nem kell ahhoz gazdasági szakértőnek lenni, hogy belássuk, mekkora veszélyt jelent a fizetésképtelenség olyan körülmények között, amikor az állami jövedelem átlagban nem haladja meg a GDP 31%-át évente, míg a közkiadások csak a bérek és juttatások esetében (nyugdíjak és mindenféle társadalmi segély) nem haladják meg a 24%-ot. Még érdemes feltenni a kérdést, hogy miért nincs pénz térítésmentes gyógyszerre, kórházakra vagy iskolákra? Egy kevéssé versenyképes gazdaság, mint amilyen a román gazdaság, nem tud fenntartani egy országnyi szociális segélyre szorulót. És amennyiben a politikai és szakszervezeti vezetők ezt nem ismerik fel, Románia helyzete még rosszabbra fordulhat. Rossz a rosszal, mondja egy régi román közmondás, de még rosszabb, ha még rossz sincs. Aki nem ismerte, most megtanulhatja!

Intră în comunitatea Facebook Gândul, locul unde ziarul vorbeşte cu tine