Mikor a román polgár jól ellátja a lej baját

Mikor a román polgár jól ellátja a lej baját

A lej árfolyamának nagymértékű esésétől tartva hétfőn a román polgárok megrohamozták a bankok pénztárait és a váltóirodákat, hogy eurót vegyenek. Az eredmény megfelelt - és egyben okozata is volt - az elvárásoknak: a nagy valutakereslet miatt a lej hivatalos árfolyama a maga történetének leggyengébbikét produkálta. A hétfői drámának vajmi kevés köze van a Román Nemzeti Bank tisztviselőjének 6 lej/eurós nyilatkozatához, vagy ahhoz, hogy ezt utólag a szövegkörnyezetből kiragadva idézték.

Az igazi baj az, hogy a román polgárok idegei és ereje felmondta a szolgálatot, és oda jutottak, hogy a legkisebb ingerre is túlzottan reagálnak. A román polgárok idegeit pattanásig feszíti a zűrzavaros helyzet, amit a politika egésze hozott létre. Romániának van egy pénzügyminisztere, aki csalódott önmagában, egy kormányfője, aki bármit tesz is, áldozatnak tűnik, és egy államelnöke, aki mossa kezeit csapatát illetően, aminek csak akkor kapitánya, amikor jól áll neki.

2009 elején, amikor mindenki válságban volt, csak Románia nem, amikor a kormány elnézést kért, hogy nem tudja 50%-kal növelni a tanárok bérét, Románia elnöke büszkén utasított vissza bárminemű segítséget a Nemzetközi Valutaalaptól.

Kevesebb mint két hónap elteltével lett felvéve az a 20 milliárd eurós kölcsön, amit jövő évtől kezdődően fogunk visszafizetni. A román polgároknak azt mondták 2009 elején, hogy nehéz lesz csupán 2%-nyi hazai bruttótermék-növekedéssel. És lám, súlyos, 7%-os hanyatlás következett be, ezernyi csődeljárással és százezernyi elbocsátással. A cégtulajdonosoknak talmi támogatást ígérgettek a vihar közepette. A kormány ajándékul rájuk tukmálta az átalányadót, mondván, hogy a hajót féregteleníteni kell. 2010 elején a bruttó hazai termék 1%-os növekedéséről beszéltek. Alig néhány hét múlva újra a hanyatlás nótáját fújták. A román polgároknak karcsú államgépezetet ígértek, amelynek nem lesznek majd havi 1.000 eurós bérezésű sofőrjei. Az elbocsátások az összesnek még csak 5%-át sem teszik ki. Amíg a magánszféra végrehajtotta a bérkurtításokat, és számolatlanul rúgták ki az alkalmazottakat, hogy alkalmazkodjanak a válság új feltételeihez, az államnak még most, másfél év után sincs jegyzéke arról, hogy honnan és kiket fog elbocsátani.

Az utolsó csepp a pohárban, amitől épphogy ki nem csordult, az az Áfa-növelés volt. A román polgárokat nem érdekli az Alkotmánybíróság döntése: "ha olyan okos a kormány, ezt előre kellett volna látnia." Lenyelték a gombócot minden alkalommal, amikor Berceanu és Udrea szánakozó arccal jelentek meg a televízióban és bejelentették, hogy nincs pénz utakra vagy házakra, mert úgy tűnt, ezekhez adónövelésre van szükség. Lenyelték a gombócot akkor is, amikor a kormány beismerte, hogy nem tudja újraindítani a gazdaságot, nem mintha szándékában állt volna, mint kiderült egy adott ponton Románia államfőjének kijelentéséből, mivel az újraindítás adónöveléssel járt volna.

Amikor azonban bejelentették az Áfa-növelést, senki nem tudott már lenyelni semmit. A kormány egyetlen ígérete, amely még érvényben maradt, az az adók és illetékek válság előtti "magas" szinten való tartása volt. Elég volt, hogy a román polgár fülét megüsse egy félinformáció a 6 lej/eurós árfolyam lehetőségéről, amihez még hozzáadódott az Áfa-növelés lehetősége is, amelyet a kormány utolsó lehetséges megoldásként mutatott be, amihez csak szélsőséges esetben fordulnának: rögtön rohantak is a pénztárablakokhoz, hogy megszabaduljanak a lejüktől.

Ha a politikum nem fogja komolyan venni az egyszerű polgárok és a megbolygatott költségvetésű befektetők hétfői figyelmeztetését, nagy meglepetésben lesz része.

Intră în comunitatea Facebook Gândul, locul unde ziarul vorbeşte cu tine